A "spiné"

Rég írtam már Dorkicáról is, pedig már sokat nőtt és komolyodott (ja, azt nem...)

Sajnos télen szinte csak Peti foglalkozott vele, nekem valahogy nem megy ez a hidegben, ők meg nagy játékban vannak mindig, Dorka kergetőzni szeret legjobban. Nem apportírozik még most sem, elrohan az eldobott dolgokért, de nem hozza vissza, azt várja, hogy kergessük. Több kedvence van, az egyik egy focilabda, amiről szép lassan lerágta a bőrt. Azzal azt csinálja, hogy elrohan érte, aztán őrzi. Szépen rápakolja a két mellső lábát, hogy nehogy el tudjuk venni, irtó aranyos. De ha mondjuk, hogy "ereszt", akkor leszáll róla, és lelapul a földre, várakozó állásba. Kevével szoktunk focizni, Dorka a pótkapus, ő gyűjti be a labdákat, amit nem tudunk kivédeni vagy visszarúgni.

Az udvarunk katasztrófális állapotban van, gödör és árok mindenhol, tarkítva szétrágott ezzel-azzal.

Még mindig meg vagy győződve róla, hogy bárki, aki becsenget, hozzá jött, hogy őt simogassa, majd kidönti a kaput örömében. Viszont már nem pisili össze magát a túlzott lelkesedés közben, halleluja.

A büdös lószag...

Még most is nevetek, ha eszembe jut, ezt le kell írnom.

Anyunál voltunk ebédelni, és anyu szaglászott-szaglászott, hogy mi lehet ez a szag, de nem tudta beazonosítani. Keve pedig egyszerűen közölte vele, hogy ez csak apa, büdös lószaga van...

Csak néztem, honnan vesz ilyent, miért pont lószag, és különben is, hogy mondhat ilyent az apjára.

Aztán egyszer csak leesett. :)) Peti bekente a lábát futás után, és a krémnek hasonló az illata a lóbalzsamhoz, amit előtte használt. Tehát lószag = a lóbalzsam illata. :))

Naturcup

Még nyáron kipróbáltam egy új dolgot, az intimkelyhet, vagy intimtölcsért, ha jobban tetszik.

Teljesen véletlenül futottam bele, és annyira bizarr volt, hogy muszáj volt elolvasnom, mi ez. Tovább olvastam, és annyira jókat írtak róla, hogy néhány perc után már ott tartottam, hogy sürgősen be kell szereznem egyet. Fleurcup-ot rendeltem Franciaországból, mindjárt kettőt, egy kisebbet és egy nagyobbat, mert csomagban olcsón adták, nagy lelkesen vártam, hogy kipróbálhassam.

Tényleg szuper dolog - már ha túljut az ember lánya azon, hogy a hüvelyében matasson és véres szilikon kelyheket mosogasson, szerintem a tampon sem sokkal gusztább, a betétről nem is beszélve. Az benne a legjobb, hogy sokkal szabadabbnak, tisztábbnak érzem magam (és Peti szerint sokkal szexibb vagyok, nem fordulok magamba, ha menstruálok), bár a Fleurcupokkal volt gondom, gyakran szivárgott. Először azt hittem, hogy még mindig nem használom teljesen jól, aztán kipróbáltam a Naturcup-ot, amivel viszont sokkal könnyebben ment elsőre is minden, azóta a franciák el vannak felejtve. (Különben is köcsögök voltak, írtam nekik egy levelet angolul, amire franciául válaszoltak, majd amikor visszaírtam, hogy bocsi, de nem értem, válaszként elküldték a google fordító linkjét.)

Naturcupék viszont jó fejek, (Spanyolok amúgy) és miután beleszerettem a kis kütyübe, elkezdtem gondolkodni rajta, hogy forgalmazni kéne, mert ezt a fajtát még nem lehet kapni itthon, és már meg is született a weboldal: www.naturcup.hu

Síelés

Nagy dilemma volt, hogy Kevét vigyük-e síelni, miután a legutóbbi nem ment túl jól (akkor borultam ki az "öljük meg a Bencét"-projekt miatt, Keve pedig nem élvezte a síelést), de végül is úgy alakult, hogy Szandiékkal együtt befizettünk az iskola által szervezett sítáborba azzal, hogy talán így együtt megtanulnak a fiúk síelni, lesz oktatás.

Nagyon szerencsésen alakult, mert 7-8 ovis volt, így "Salabácsi" személyében külön oktatójuk volt, és Cerkno tényleg ideális hely a gyerekeknek a tanulásra. Volt egy bébipálya, ott nyomták a gyerekek, délelőtt és délután is volt oktatás, ebédidőben pedig a hüttében játszottak, ahol a felső szint komplett gyerekbirodalom. Az elején nem ment túl könnyen Kevének, mert hiába hóekézett, nem akart fékeződni a léc, és félt. Aztán megtanulta, addigra a többiek már kezdték a kanyarodást gyakorolni, akkor arra volt kibukva, hogy az milyen nehéz, ő ugyan nem kanyarodik, csak hóekézik. Aztán mit ad isten, azt is megtanulta, és a negyedi napon, amikor a verseny volt, már profin kerülgette a kapukat, és hajtott az időeredmény miatt. A végén szuper eredményhirdetést rendeztek nekik a tanárok, az összes kicsi aranyérmet kapott, nagyon büszkék és boldogok voltak.

Mi is jól éreztük magunkat, nekem a síelés is elég volt ezeken a pályákon, pont olyanok voltak, amin én síelni szeretek, nem paráztam.
A szálloda és az ellátás nagyon jó volt, már alig várom, hogy jövőre is menjünk.

A legújabb kedvenc

Leejtettem a telefonom, és kimúlt szegény, azt mondták, hogy nem érdemes javítani. Úgyhogy újat kellett vennünk, aminek először nem örültem, mert maximálisan elégedett voltam a kis nokiával. Körülnéztünk, mit lehet kapni, és úgy tűnt, hogy ha nem csatlakozom az "okostelefonosok" táborához, akkor be kell érnem valami csúfsággal, ugyanis nem lehet már kapni normális kinézetű hagyományos telót.

No, ha okos, akkor már legyen adnroid. Bár lövésem sem volt, mi a szösz az az andoid, hallottam, hogy valamiért jobb. Most már tudom, ő az. :))

Természetesen szépség alapján döntöttem, miután kitaláltam, hogy mit várok tőle. Két teló között vaciláltam, a SE Mini és a SE X8 között, aztán maradtam a még mindig kicsi, nőies telefonba épített nagyobb kijelzős X8 mellett.

Miután Peti hazahozta, napokig a netet és a telefont bújtam, különböző android alkalmazások után kutatva, amiktől még okosabb lett a kis drága, nagyon élvezem a dolgot, zseni volt, aki kitalálta ezt a rendszert. Az előre telepített alkalmazások nagy része helyett jobbat (vagy szebbet) találtam, és vettem neki egy vad rózsaszín tokot is (zöld nem volt, sőt, ami azt illeti, a feketén kívül csak ez a pink, feketébe pedig nem akartam öltöztetni)

Dorkamorka növöget (8 hetes)

A kis girnyóci kutyuskából a nálunk töltött két hét alatt egy zsufis, majdnem-szőrgombóc kiskutya lett. Vidám, lelkes kis szabadulóművész.
Az első majdnem két hétben a kutyaól köré épített ideiglenes kenelbe igyekeztünk bezárni éjszakára vagy ha el kellett mennünk itthonról, amit ő igencsak zokon vett, és minden igyekezetével tett is ellene. Vasbeton rácsból csinált Peti kerítést, amin először simán felmászott, aztán beborítottuk műanyag lambériával olyan magasságig, hogy ne tudjon fellépni (ennyi lambériánk volt elfekvőben), de ezen is felmászott. Következő körben a lambéria fölé tettünk laminált parketta léceket (ez is maradék), de hamarosan ezen is felküzdötte magát, vagy szimplán kiugrott, nem tudom... Néhány napja lebontottuk, és a hátsó kenelt csináltuk meg úgy, hogy ne tudjon kijönni vagy beszorulni. Amikor elhoztuk, simán kifért a rácsok között, most már nem tud, de azért jól lezárt minden nagyobb rést Peti, nehogy valahová beszoruljon a kis lökött.

Az első éjszakákat kint töltöttük vele (főként Peti), aztán egyszer Keve szobájában aludtam nyitott ablaknál, hogy felébredjek, ha nyüszög, 6x mentem ki hozzá éjszaka, aminek következtében másnap elég használhatatlan voltam, úgyhogy lassan úgy döntöttünk, hogy már elég nagy kutya, tanuljon meg egyedül aludni. Általában korán ébredek, mióta nyár van, eddig simán a másik oldalamra fordultam, most kirobogok megnézni, mi van a kuttyal. Eleinte nyüszögött hajnalban, aztán pár reggel kimászott, így csendben volt, és mióta a kenelben alszik, azóta is csend van reggel, szóval úgy tűnik, beletörődött, hogy éjszakára ott a helye. Egyébként csak azért próbál kijutni, hogy közelebb legyen hozzánk, azt utálja, ha ő ott be van zárva, amint kiszabadul és feljöhet a teraszra, megszűnik minden probléma, órákig is elvan egyedül egy hang nélkül.

Klikkerezünk, és nagyon ügyes, már tud ülni, feküdni és pálcát követni. Először az ülést tanítottam meg neki, az tűnt a legkönnyebbnek, mert gyakran leül, főleg mióta a jutalomfalatokat várja. Nem is tudtam, hogyan fogunk túllépni ezen, hogyan fogom rávenni, hogy mással próbálkozzon. Aztán adta magát a dolog, Szanditól kaptam pingpong labdát, és csináltam egy pálcát, amit szinte azonnal megtanult megérinteni az orrával, ez gond nélkül megy. A fekvéssel már kicsit nehezebb dolgunk volt, ezt még nem csinálja teljesen stabilan, bár ma reggel nagyon jól ment már.
Először Kevével együtt próbáltam, a kondicionálást együtt csináltuk, de Keve nem érti még, hogy ez nem csak játék, és össze-vissza csinál mindent, úgyhogy inkább reggel szoktam, amikor ő még alszik (Dorka pedig éhes, és a hűvös idő miatt lelkes és mozgékony).

Imád kertészkedni, húzgálja a füvet, lekapkodja a növényekről a virágokat, leveleket,  ásni és láttam már párszor, a kertben pedig átszervezi a kihúzott gazkupacokat, ízlésesen elrendezve a kert és az udvar különböző pontjain. Kárt eddig csak néhány hajnalkában tett, néhány lerágott ág és tőből kirágott szerencsétlen növény képében.

Ádáz ellenségei a papucsok, ezekkel lehet a világon a legjobban játszani, akár a lábunkon van, akár kint felejtődött a teraszon, meg kell szereznie. :))

Egyébként mindennel játszik, utána rohan az eldobott labdáknak, kergeti és lebirkózza a nagy focilabdát, papírt szaggat, bogarakat üldöz, faleveleket halászik a vízben. Sajnos eléggé be tud pörögni, és néha harap, a lábainkat vadássza, látszik, ahogy kinézi magának az embert (illetve főként a papucsát), és egy hatalmas helyből ugrással ott terem. Néha nem lehet menni tőle, mert minden lépésnél ránk támad. Nem tudom, hogy ez a terelőösztön miatt van-e, vagy csak szimpla kiskutya-dolog, de remélem, hogy kinövi.

Dorka megérkezett :)))

Eljött végre a nagy nap, amikor mehettünk Dorkáért. Keve itthon maradt inkább, nem szereti annyira a hosszú utat. Pedig rettentően várta már ő is.

Az utazást egészen jól bírta a kis gyönyörűség, azt leszámítva, hogy háromszor kidobta a taccsot. Néha kicsit nyüszögött, vagy a nyakamba akart mászni, de alapvetően jól elvolt az ölemben (pontosabban egy lavórban az ölemben). Kétszer megálltunk pár perc pisiszünetre, igazi kiskutya módjára követett a kis drága.
Keve nagyon örült neki, próbál vele játszani, néha rá is kell szólni, hogy fogja kicsit vissza magát, ne rohanjon felé és kiabáljon mellette, mert megijed.
Megmutatták neki a fiúk a kutyaólat, rögtön be is vette magát, érdekes, hogy milyen gyorsan birtokba vette, látszik, hogy ott biztonságban érzi magát. Pedig úgy terveztük, hogy a kenelben fog eleinte aludni, de ő a kutyaólat szemmel láthatólag jobban preferálja. Egyszer bevittem a kenelbe, hogy lássuk, ki tud-e bújni a rácsok között, és mire megfordultam, már kint is volt, és rohant vissza a kutyaólhoz. Úgyhogy Peti csinált neki a kutyaól köré egy kis kerítést, így már nyugodtabban kint merjük hagyni (ugyanis ki tudna bújni a kapu alatt is). Mondjuk még nem nagyon kolbászol el, a Bundikától konkrétan frászt kapott, amikor Keve odavitte megmutatni neki, főként a kutyaól környékén van, és rengeteget alszik.

Egyébként meglepően pici, azt hittem, sokkal nagyobb lesz, mire megyünk érte, de még nagyon kis baba. :)))

Szimpatikus....

Nemrég egyszer Peti mesélte Kevének, hogy amikor pici volt, először még csak anyuka és a tejcsi érdekelték, nem is tudom már pontosan, hogyan mondta neki, de vicces volt, ahogy lecsapódott benne, legalábbis én úgy gondolom, hogy ez miatt lehetett. Néhány napja a követező mondattal indított egyik reggel:

"Én először csak anyukát szerettem, mert a vicceid miatt nem voltál szimpatikus, de aztán megszerettelek téged is."

Keve meditál

Nyuszikát már rég óta foglalkoztatta a meditáció, egyrészt miattunk, másrészt mesékben is látta, szokott is "meditálni". (Egyik kedvenc képem róla, amin a szekrény tetején meditál.)

Most tanítottunk egy családot meditálni Petivel, és elöl volt a puja szett, amikor hazajött a nagyitól, meséltük neki, hogy a gyerekek is megtanulták a TM-et, és közölte, hogy ő is most akarja megtanulni. Már régebben megbeszéltük, hogy majd Ákos megtanítja, ha elég nagy lesz hozzá, de olyan lelkes volt most, hogy nem akartunk várni, Peti beavatta. Tök büszke, hogy neki van ám bölcsesség szava, és nekem sem árulta el (rendes gyerek).

Nyáriszünet

Na, ma gyakorlatilag is befejeztük a csibe csoport-beli pályafutást.

Már összevonták a csoportokat, Peti azt mesélte, hogy amikor meglátta Keve, hogy más gyerekek is ott vannak, be sem akart menni, úgyhogy tényleg csak a cuccokat szedték össze, és már jöttek is haza.

Keve news

Na jó, azért írok Kevéről is, nehogy valaki azt gondolja, hogy már csak a kutty érdekel.

Jó régen írtam, azóta irtó nagyfiú lett. Befejeztük az oviban a középső csoportot (az utóbbi két és fél hónapban folyamatosan járt), jövőre már a Delfin csoportba, az ovi-suli csoportba fog járni. Csütörtök esete még úgy volt, hogy bár már elkezdődött a nyári szünet, jövő héten még fog járni, amíg a SzántóPeti is jár. Aztán péntek reggel azzal kelt, hogy "Anyuka, meggondoltam magam, mégis inkább költözzünk haza ma az óvodából!" Csütörtökön egyébként itt volt nálunk az egész csibe-csoport, nagy kerti rancsúrozást terveztünk, amiből az lett, hogy fél óra után szakadni kezdett az eső, így be kellett engedni a 23 gyereket a lakásba. Peti leültette őket a nappaliban mesét nézni, Keve szobájába nem engedtük be őket, nehogy szétkapjanak mindent.

Na, szóval Keve.
Reggel időben ébred, az eddig menetrend az volt, hogy rövid játszás után indult a rövid nyüszögés, hogy nem akar oviba menni, de aztán ment és jól érzete magát. Az utóbbi pár hétben összehaverkodott a Mátéval is, akit eddig nem nagyon bírt, és már szeretett az udvaron is lenni, mert idén kevesebb volt a verekedős nagyfiú. Ebéd után haza hoztuk (általában Peti), aludni ugye már tavaly nyár óta nem szokás, úgyhogy indul a játék. Legjobban Petivel szeret ökörködni, de nagyon ügyesen eljátszik egyedül is, bár szinte kizárólag csak legózik. Lego emberkékkel szeret játszani, mindenféle figurát megépít az alkatrészekből, és szerepjátékozik velük. Nagyon szereti a bionicle és a heroe factory figurákat, azokat is keresztül-kasul átépítgeti.
Mostanában az olvasás háttérbe szorult (Pedig már a Harry Potter negyedik részénél tartunk), este inkább egy mesét néz (majd könyörög még háromért), és néhány hete egyedül elalszik, a tv kikapcsolása után ott lehet hagyni egyedül.
Újabban rengeteget eszik, még mindig imádja a ciny minyt tejjel, a palacsintát (ezt főként a Mamával csináltatja), spagettit, pizzát, virslit, szendvicset, és persze a paradicsom levest. Egyébként szinte mindent megeszik, illetve vannak dolgok, amiket időnként szeret, máskor pedig nem akar megkóstolni sem, amit persze nem hagyunk, és általában kiderül, hogy mégiscsak szereti.

Újra lesz kutyánk, pontosabban egy Border Collie-nk!

Már egy ideje nagy lázban vagyunk, úúúúgy kezdődött, hogy Keve szeretne kiskutyát, és megígértük neki, hogy amikor iskolás lesz, veszünk. Csakhogy ahogy elkezdtünk beszélgetni róla, hogy milyen fajtár válasszunk, mi is bekattantunk. Főleg, miután Peti rámragsztotta a lelkesedését a border collie iránt, én is totál belezúgtam, annyira jófej kutyák.

Már vagy két hete bújom a hirdetéseket, telefonálgatok, keresgélek, egy kutyust már majdnem el is hoztunk Szekszárdról, egyért pedig majdnem elmentünk Soproba, ma pedig a nagy kutya-körúton 3 almot néztünk meg, és Székesfehérváron, az utolsó helyen várt minket a kis tünemény, akit képen már kinéztünk magunknak, és most teljesen elvarázsolt:

Egy kicsit vaciláltam ugyan rajta, mert több hasonló nem szimmetrikus mintázatú kutyusnak, akiket képen láttam, az egyik szeme kék volt, a másik barna, ilyen volt a soproni is, és bár zabálnivalóan aranyos pofja volt, féltem, hogy nem fog tetszeni a szeme miatt. Hát, remélem, hogy Dorka szemei azonos színűek lesznek. Ja, a Dorka nevet Keve választotta neki, ugyanis az ő kutyája lesz.

Én pedig majd megtanítom minden félére, a kutya keresgélés során akadtam rá a klikker-képzésre, nagyon tetszik a dolog, már alig várom, hogy elkezdhessük.

Hazaköltözés

Tegnap Keve még azt mondta, hogy a jövő héten is fog oviba járni, amíg a SzántóPeti is jár, de reggel, miután lekászálódott az ágyból, ezzel kezdte:

"Anyuka, meggondoltam magam, ma mégis inkább hazaköltözök az óvodából."

Kiderült, hogy a hazaköltözést úgy gondolta, hogy ma már be sem megy, csak elhozza a cuccait.

Annyira tiltakozott, látszott rajta, hogy be van teljesen parázva, hogy oviba kelljen mennie, szerintem attól félt, hogy a középpontba fog kerülni a tegnapi buli miatt, hogy inkább el sem akart menni. Úgy döntöttem, hogy ne kényszerítsük, majd jövő kedden megy utoljára, úgyis már csak egy nap volt neki betervezve.

Csibék látogatása

Ma itt volt nálunk a teljes csibe csoport... :))

Peti egyszer felvetette Melindának, hogy egyik délelőtt eljöhetnének hozzánk szalonnát sütni, de aztán a sütögetésről gyorsan lebeszéltem.

Most már nem volt teljes a létszám, de azért elég sokan voltak. Keve reggel már vagy fél hatkor ébresztett minket, hogy mikor jönnek már a csibék. Alig várta őket, de amikor ideértek, elbújt, beletelt negyed órába, mire előmerészkedett.

Sajnos egy jó félórás udvarban rohangálós sikítós-visítós játszás után egyszer csak leszakadt az ég, úgyhogy a huszonvalahány gyereket be kellett terelni a lakásba. Azt előre megbeszéltük, hogy Keve szobájában nem lesz játszás, úgyhogy Peti kitalálta, hogy berak nekik egy filmet.

Behozta a teraszról a szivacsokat, és a csibefalka bevackolt Riót nézni néhány nagy kupac pattogatott kukoricával, amit pillanatok alatt el is tüntettek.

Sajnálom, hogy csak ennyi idejük volt kint játszani, de zt hiszem mindennel együtt nagyon jól érezték magukat, biztosan nagyon jó volt nekik, hogy kicsit kimozdulhattak végre az oviból, már nagyon unhatják...

A végére Keve is belejött a vendéglátásba, úgy tűnt, hogy élvezte, hogy itt voltak a barátai, a végén még a szobáját is megmutatta a Máténak.

Ninjago

A mi családunk életében igen meghatározó szerepe van a Legonak. Keve már évek óta teljesen otthonosan kezeli a lego.com-ot: megnyitja a böngészőt, ahol be van rakva neki a lego ikon, így könnyen ki tudja választani, és keresgél, játszik, kiválasztja, hogy legközelebb mit kér a jézuskától, nyuszitól, télapótól, szülinapjára és névnapjára.

Így akadt rá a Harry Potter-re is, ugyanis megjelent legoban is tavaly, és megkérdezte, hogy ez meg mi. Elmeséltük neki, hogy egy varázsló fiúról szól, aztán Peti megmutatta neki az első részt filmen. Miután megnézte, felháborodottan kért számon minket:
- Ti tudtatok erről, és nekem nem szóltatok!!!??

A legújabb őrület a Ninjago: ez is egy új lego játék, amit - mint általában - jóval előbb mutatnak be a lego oldalon, mint kapni lehetne, így mi már jó ideje Ninjago-t játszunk itthon. Peti Szenszej-Wu, a mester, mi pedig a tanítványok: Keve Cole (a föld nindzsája) én pedig Nya (a tűz nindzsája), hetek óta készülünk a nindzsa-csontváz napra, a nagy összecsapásra, amikor meg kell küzdenünk a gonosz csontvázhadsereggel. Komoly edzések vannak, kardozni tanulunk (a Hattori-Hanzo kardainkkal), meg kell tanulnunk mindent, hogy bekerülhessünk a ninja-tanácsba. Vicces, ahogy kombinál különböző meséket.

A szülinapjára fog csak kapni ebből a legóból pár figurát, már alig tudja kivárni. Kaptunk a DPD-től egy naptárt, amin lehet követni, hogy hol tartunk, minden nap reggel azzal kezd, hogy odébb tolja a kis négyzetet, és megszámolja, hogy hány nap van még vissza.

Kindle

Nem is írtam még róla, pedig az egyik legjobb dolog, amit valaha kitaláltak "kütyü-fronton". Hivatalosan a Jézuskától kaptam, de szerencsére nem volt olyan szőrös szívű, hogy csak a karácsonyfa alá csempéssze be, ahogy meghozta a futár, használatba vehettem. Onnan jött az egész aktualitása, hogy Keveke elkezdte falni a Harry Potter könyveket. Nem mondom, hirtelen váltás volt az Anna-Peti-Gergőről, én nem is hittem, hogy le fogja kötni, de Peti megvette neki az elsőt, amikor együtt könyvesboltoztak, és Keve kinézte magnak, és kiderült, hogy tényleg imádta. Esténként el szoktunk olvasni egy-egy fejezetet, az első könyvvel igen hamar végeztük.
Már egy ideje izgatta a fantáziámat az E-book olvasó, felvetettem Petinek is, aki körbejárta a témát, és megtetszett neki is. Kiderült, hogy a Kindle, amit ár-érték arányban magasan a legjobbnak hoztak ki, nem is olyan drága - még az amerikai futárdíjjal sem, tulajdonképpen a Harry Potter sorozat árából ki is jön nagyjából. Úgyhogy Peti megrendelte nekem (miközben én a szintén nemolcsó Garmin órát rendeltem neki), és 4 munkanapon belül itt volt, vámolási procedúrával együtt. A könyveket természetesen hivatalosan, rengeteg pénzért vásároljuk rá... én gyorsan a Harry Potter utolsó részével kezdtem, mert így, hogy Keve rákapott, az utóbbi időben sokat néztük, vagy olvastuk, és majd megölt a kíváncsiság, hogy mi lesz a vége. Akkor még a film ki sem jött a mozikban, úgyhogy teljes volt a tudatlanságom, és  másfél nap alatt kiolvastam. Nem mondom, szeretem a könyveket is, de ez sokkal kényelmesebb. Megjegyzi, hol tartottam, keresni lehet benne, és ráfér egy könyvespolc. Ezentúl nincs olyan gondom, hogy nincs mit olvasni, mert drágák a könyvek, vagy lusta vagyok könyvtárba menni és keresgélni, és bárhova magammal tudom vinni, még a kabátzsebemben is elfér, alig van súlya. Most éppen angolul olvasom rajta a Twilight első részét (magyarul már végigélvezkedtem mind a négyet), van rajta beépítve angol-angol szótár, de találtam a neten angol-magyart is, egyszerűen ráállok a szóra, amit nem ismerek, és kiírja, hogy mit jelent. Egyszerűen imádnivaló. :)))

Ilyen szép zöld (természetesen) borítója is van:

Megint betegen

Már néhány napja köhécselt kicsit, aztán péntek éjjel belázasodott, szombaton délelőtt bágyadt is volt, és azt mondta, hogy fáj a hugyójagja - na, hurrá uszoda....

Aztán elvittük a Vilmihez, a vizelete negatív lett, szóval mégsem az úszás a ludas. Egyelőre még nem írt fel semmit, de azt mondta, megnézi egy nap múlva.

Tegnap este megint lázas volt, adtam neki egy nurofent, szépen le is ment, majd hajnalban újra elkezdett emelkedni, de még nem volt olyan magas, hogy gyógyszert kapjon, és hamarosan le is ment magától, azóta pedig egész jól van, kicsit folyik az orra és néha köhög, de amúgy nem látszik olyan betegnek, mint tegnap. Talán megússzuk...

Úszás

Melinda szólt, hogy más a középsősök is mehetnek úszásra. A hullámba járnak, egy héten egyszer. Dilemmáztunk itthon, egyrészt Keve nem lelkesedett túlságosan, másrészt annyit beteg, hogy alig járt oviba az utóbbi időben, valószínűleg nem fog sokat úszni sem. Este a fürdésnél nagy lubickolást rendezett a kádban, lemerült a víz alá - most már jó ideje nincs világvége a hajmosás miatt, sőt, ha nem zuhanyozik, hanem fürdik, mindig az a vége, hogy hajat mosunk. Számoltam, hogy mennyi ideig tud a víz alatt maradni (hanyatt fekve, úgy, hogy az arca kint volt a vízből, csak a fülei voltak víz alatt :)), és nagyon elégedett volt magával, hogy milyen ügyes. Aztán másnapra végül is nem beszéltük meg, hogy mi legyen az úszással (akkor volt a jelentkezési határidő és a pénzbefizetés), és egyszer csak csörög a telefonom, Melinda az:
- Ne ijedj meg, nincs semmi baj, nem azért hívlak, de Keve drágám váltig állítja, hogy ő is jelentkezik az úszásra.

Úgyhogy végül mégiscsak beiratkozott. Pénteken volt az első, az ovi buszával vitték be őket, én is pont bent voltam Pécsen, úgyhogy elmentem megnézni, hogy megy az egész, kell-e segítség az öltözködésnél, szárítkozásnál, és hogy tetszik neki. Nagyon édik voltak, ahogy bemasíroztak az uszodába - kívülről lehetett nézni az ablak mögül - úgy tűnt, nagyon élvezte az egészet. Kicsit sokan voltak, háborgott is az egyik anyuka, de állítólag két edző van normál esetben a kezdő csoportra is, csak most nem jött az egyik.

A lényeg, hogy Keve élvezte, lelkesen jött ki utána, remélem sokat fog tudni járni.

Karácsony

Rettentő nehéz volt kivárnunk a karácsonyt az idén is, de már egészen jól ment, az Adventi naptár nyitogatás szabályait majdnem tökéletesen sikerült betartani. :)

A karácsonyfát idén is együtt vettük, annál a srácnál, akinek Keve két éve megmutatta a pókember szerkót a kabátja alatt, megismert minket idén is. Szép fát találtunk (bár nem volt tökéletes). Bevittük a helyére már egy nappal előbb, hogy szépen kilógja magát, és idén ránk várt az a feladat is, hogy közösen feldíszítsük, ugyanis a jézuskának annyi a dolga karácsonykor, hogy ahol már nagyobbak a gyerekek, ott segítséget kér. Meg is érkeztek a díszek egyik reggelre Keve ablakába. A csúcsdíszt rögtön fel kellett tennünk, amint bekerült a fa, és 24-én reggel azzal kelt Keve, hogy "na, díszítjük a fát?" Szóval már korán reggel teljes pompájában álldogát a szép karácsonyfa Keve kisasztalán, a szobát az előző napokban átrendeztük kicsit, és Benedek-biztossá tettük. Fadíszítés után nekiálltunk Kevével a sütiknek, túrótortát és kókuszgolyókat gyártottunk, nagyon ügyesen segített, ő hempergette a golyókat, csináltunk kókuszos és csokireszelékes bundát is nekik. Ebédre a Nagyihoz mentünk, Keve ott is maradt utána, hogy segítsen a Nagyinak is fát díszíteni, aztán a Mamáékhoz is hasonló feladat várt rá. Én közben előkészítettem a vacsorát (rokfortos csirke, aszaltszilvával-feta sajttal töltött csirkemell, bulgur, párolt zöldség és halászlé, amit a mama főzött), Peti pedig rohangált az autóval ide-oda. Anitáékat is ő hozta, mert Pali dolgozott, ő csak az este végére ért ide.

Keve készült a Nagyival az ünnepre, tanultak pár karácsonyos és mikulásos éneket, azokat előadta, nagyon komoly arccal, tök édes volt. Utána rögtön neki is esett az ajándékoknak, pontosabban annak az egynek, amit annyira várt: Lego Star Wars-tól a Palpatin kancellár űrhajója. Gyorsan felmérte a terepet, egyből tudta, hogy melyik doboz lesz az. El is akadt itt egy időre az ajándékbontás, legszívesebben rögtön nekilátott volna összerakni, de sikerült meggyőznünk, hogy bontsa ki és ossza ki a többi csomagot is. Főként legot kapott, egy egész flottát star wars űrhajókból, egyik jobban néz ki, mint a másik. Nagyon boldog volt, este azt mondta, hogy ez volt a leges-leges-legszebb nap az egész évben.

Benedek birtokba vette az összes járművet, nagy játszásban volt ő is, főkét az egyik autónkra volt rákattanva, amit egyszer Keve Vilmiéktől kapott, szerintem összesen nem játszott vele Keve annyit mint Benedek azon az egy estén. Őt a karácsony annyira nem kötötte le, de ettől függetlenül nagyon jól szórakozott, nagy lendülettel játszott és rohangált egész este.

A vacsi viszonylag jól sikerült, én legalábbis jót ettem, de mivel ettem halászlét és husikat is, a végére igencsak tele lettem, alig tudtam mozdulni. Viszont hős voltam, mert ennek ellenére elmosogattam még az este, pedig alig álltam már a lábamon.

Másnap délelőtt végigjártuk a mamákat, mindenhol kapott még ajándékot, aztán elmentünk Vilmiékhez is, délben pedig irány a Gergőék, ahol a nap további részét főként evéssel töltöttük, ismét...

Tegnap lementünk Anettékhez, Dórika is nagyon édes, már elmúlt egy éves, és irtó bájos.

Szóval a karácsony csodaszép volt, a Jézuska pedig nagyon bőkezű.

Tókaj

Ma elmentünk a híres tókaji erdőbe, ahová Peti sokat járt versenyre gyerekkorában. Csodaszép kis hely, főleg most, hogy már színesek lettek a levelek a fákon és az avarszőnyegen is, gyönyörű volt a táj a kis tavakkal, és az idővel is mázlink volt, majdnem egész héten esett, de mára szép napsütés lett.
Kevével kimentünk a nyílt kezdő pályára, nagyon élveztük, kellemes kis séta volt - futtatni nem akartam, mert kabátban volt, nehogy leizzadjon, úgyis beteg kicsit. Hagyományos gyerekverseny nem volt, de szerencsére ennek a végén is kaptak a lurkók egy nyalókát, úgyhogy Keve lelkesen végig gyalogolta az egészet. Miután Peti is beért, elmentünk kincset keresni. Peti megnézte még itthon, hogy van-e geoláda a környéken, és volt egy az erdőben, úgyhogy nekivágtunk, hogy megkeressük. Volt egy kis dráma, mert ugye a "kincs" heyett, amit kivettünk, illik betenni egy másikat, reggel próbáltunk Kevével egyezkedni, van-e olyan apró játéka, amit beletehetünk, de természetesen mindenről kiderült, hogy nélkülözhetetlen. Úgyhogy Peti egy cukrot és egy csokit csomagolt be, amiből van itthon egy dobozzal, de Keve így is kiborult, egész úton azt hajtogatta, hogy szegény cukor, pont az volt a kedvence. Egyébként egy helyes kis manót találtunk, ami nagyon tetszett neki, de a cukortól nem tudott szabadulni. Peti a végén azt mondta neki, hogy visszament érte és kivette a dobozból, majd otthon megkapja, így megnyugodott. A kocsiban aztán közölte, hogy ő nem olyan fajta, hogy könnyen ott tudja hagyni a kedvenc ételeit. :))

Pszichomami

Időpontom volt ma az ovi pszichológusához, tanácsot akartam kérni tőle, hogyan lehetne Kevét leszoktatni róla, hogy ilyen utálatos legyen a gyerekekkel.
Majdnem egy órát beszélgettünk, adott is hasznos tanácsokat, és elmagyarázta a helyzetet, hogy miért így reagál Keve az ovis konfliktusokra, de a végén azt mondta, hogy úgy érzi, neki nem kell találkoznia a gyerkőccel, mert teljesen normális, meg fogjuk tudni ezt mi is oldani, de ha bármikor beszélgetni szeretnék róla, csak hívjam.

A lényeg, hogy itthon egy teljesen idilli környezetet biztosítunk neki, az oviban pedig farkastörvények uralkodnak, amit persze, hogy nem szeret, és irtó nagy a kontraszt a kettő között, ő pedig soha nem volt rákényszerítve, hogy alkalmazkodjon és toleráljon. Ezt kell megtanítanunk neki azzal, hogy több olyan helyzetet teremtünk, amiben konfliktusokat kell kezelnie, találkozzunk többet ovi kívül is gyerekekkel, lássa, hogy más gyerekek, más szülők hogyan viselkednek. És persze nyomni kell, hogy oviba járjon, mert ha lezárul ez a szenzitív időszak, míg könnyen meg tud tanulni közösségben viselkedni, később nagyon nehéz lesz.

Szóval megint kiderült, hogy én aggódom kicsit túl, de nem bánom, hogy elmentem, mert néhány dologban azért megerősített.

Viszlát kutyuk

Sajnos  búcsút kellett vennünk a kutyusoktól, nagyon nem voltak már jól. Nehéz volt meghozni a döntést, már régóta rágódtunk rajta, de a nagy hideget nem akartuk megvárni, Jennike már alig tudott felkelni, annyira fájtak a lábai, szinte csak akkor láttuk, amikor enni kapott, Eddinek pedig valami bőrbetegsége is lett, állandóan tele volt sebekkel.

Nagyon szomorúak voltunk, nehéz volt megválni tőlük, annyira hozzánk nőttek a tizenegy év alatt.

Cukorborsók

- Gyere Keve, gyorsan szállj be a kocsiba, mert esik az eső.
- Nem vagyunk mi cukorborsóból!

Villámnyaralás

Elhatároztuk, hogy lemegyünk sátrazni az Adriára néhny napra, Keve is nagyon örült a "Kalandtúrának". Jópár éve, amikor egyszer Mírát és a Mamát vittük le, valahogy egy isten háta mögötti helyes kis kempingben kötöttünk ki a Krk szigeten, ide mentünk most is.

Hajnalban indultunk, reggel 9-10 között már ott is voltunk. Alig volt pár hely, de találtunk egy egész jót. Még mielőtt sátrat vertünk volna, lementünk fürdeni. Nekem kicsit hideg volt a víz, viszont kristály tiszta, tényleg nagyon szép ez a hely. Aztán, miután kipancsoltuk magunkat, nekiláttunk a sátornak. Az én régi sátramat vittük, itthon előtte kipróbáltuk, kiszellőztettük, egyszer aludtunk is benne a teraszon. Míg Petivel a sátorral ügyködtünk, Keve elesett a kavicsos úton, és elég szépen összetörte a térdét, jó mély vágások voltak benne, jó sok kosz, és jó sok sírás... Szegénynek nagyon csípte a víz, úgyhogy a nagy fürdésnek ezzel annyi is lett.  Bementünk Krk városba kicsit sétálni, alig tudott menni.

Este ledobta a láncot, elkezdett nagyon fájni a térde, szerintem leginkább a fáradtság miatt bukott ki, de nagy sírás és nyüszítés volt, Peti már a közeli kórházakat nézte a GPS-en. Adtam neki egy nurofent, ami után szinte azonnal el is aludt, másnapra már vidáman ébredt. Még a vízbe is bemerészkedett, aztán délben felmentünk, kajálni, és mire megkentük a májkrémes kenyereket, olyan szélvihar lett, hogy majdnem elvitte a sátrat. Lementünk a partra, hatalmas hullámok voltak, hatalmas fekete felhők közeledtek, brutálisan nézett ki. Spuriztak be a csónakok a tengerről, de kikötni már nem tudtak, akkora hullámok voltak, úgy dobálták ki a cuccokat és ki kellett úszniuk. Nem is hiszem, hogy láttam már ekkora hullámokat a tengeren. Milyen jó, hogy nem mentünk fish piknikre...

Eleredt az eső, beültünk a sátorba, ami nem volt rendesen rögzítve, úgyhogy a kezemmel tartottam a külső ponyvát az egyik oldalon, hogy ne érjen össze a belsővel. Jó fél órát esett, a sátor egész jól bírta, csak néhány csepp jött be. :)) Peti megkérdezte a recepción, milyen idő várható, és kiderült, hogy a front, ami elvileg elkerült volna minket, lejjebb csúszott, úgyhogy napokig esni fog. Fogtuk magunkat, lebontottuk a sátrat, beültük a kocsiba, elmentünk egy étterembe, nehogy már úgy menjünk haza, hogy nem ettünk halat. Kajáltunk egy jót, aztán irány haza. Keve jól bírta az utat, aludt is elég sokat, aztán mesét néztünk.

Fura, mert tulajdonképpen csak másfél napot voltunk ott, de olyan volt, mintha több nap lett volna, Keve balesetét leszámítva nagyon jól éreztük magunkat.

Rendezkedünk

Átrendeztük Keve szobáját, most máshol van az ágya. Peti ott aludt párszor, mert Keve beteg volt és velem aludt, aztán Peti is beteg lett, és felvetette, hogy lehet, hogy rossz helyen van az ágy. Egyszer mondta már valaki, hogy szerinte leszívja valami az energiáját, nézzük meg, hogy nincs-e valami gáz az ágy helyével. Na, most kipróbáljuk itt. Aludt már egyébként itt is Keve, még a kiságya volt egy időben ott, csak mivel ez az északi fal (és akkor még nem volt leszigetelve sem) télen átköltöztettük.
Teljesen nem vagyok elégedett a végeredménnyel, de azért tetszik, a lépcsős polcából térelválasztót csináltam, mert szélesebb, mint a többi polc, és nem mutattak jól egymás mellett, így viszont le van választva az a sarok, ahol az asztala van, ha majd lesz íróasztala, jó is lesz így, hogy le van kicsit szeparálva az a rész a játszóstól.

Egyébként megint beteg, egy jó hónapot járt oviba, aztán náthás lett kb. egy hónapja, itthon tartottuk pár napot, és amikor én azt hittem, hogy már egész jól van, a Vilmi antibiotikumot írt, mert csúnya szutyok volt az orrában. Nem adtuk be neki, hátha lámpázással és vitaminokkal, propolisszal elmúlik, szebb is lett pár nap alatt, úgyhogy Vilmi is azt mondta, hogy megúsztuk a gyógyszert. Aztán miután meggyógyult, járt egy hetet oviba, és megint beteg lett, de most már láza is volt. Vicces volt, mert átvittük Vilmihez szombaton, hogy nézze meg, mert megint beteg, Keve pedig kitalálta, hogy ott szeretne aludni, ott is hagytuk, és bementünk Petivel Pécsre, sétáltunk, beültünk kajálni ezer év óta először a mexikói étterembe, és egyszer csak hívta a Vilmi, hogy Keve lázas, fáj a füle... Úgyhogy elkezdett Zinnatot szedni, közben bevittük kedden az oviba az évzáróra, ahol talán megint bekapott valamit, mert csütörtök este megint belázasodott. Úgyhogy péntek óta másik fajta gyógyszert szed, és most már talán javul, főleg, hogy kisütött végre a nap is.
Agyrém, visszajött a tél, június másodikán még többször bekapcsolt a fűtésünk, és mi még nem is panaszkodhatunk, mert nem vitte el semminket az árvíz, csak a paradicsomok tartóállványa dőlt ki. Napokig esett, szinte megállás nélkül, rengeteg kárt csinált.