Mostanában

Keve már második hete itthon van, beteg volt. Antibiotikumot sem úsztuk meg, de legalább meggyógyult végre. Már rég óta nem volt teljesen egészséges, folyt néha az orra, és időnként köhögött, se nem rosszabbodott, se nem javult. Aztán elég volt két nap óvoda, és már beteg is lett.
Én új oldalt csinálok a Babacsodának, átrakjuk 1.5-ös Joomlára, de nem megy simán, majdhogynem újra kell csinálni az egészet. Sőt, még talán rosszabb is, sok minden simán működött a szűz beállításokkal, amikor nulláról csináltam, itt viszont nem mennek dolgok, és van, amire nem tudok rájönni, mi a baj.

Ja, és fogyókúrázunk. Lustán és kényelmesen, Gastroyal házhoz szállítással. Egész jók a kaják, és az első héten fogytam 1,3 kg-ot, pedig többet ettem, mint általában. Most vagyunk a második héten, ez most más fajta menü, és tegnap estére már éhes voltam. Holnap édesítőszerrel fogok Petinek szülinapi tortát sütni...

Állásinterjú

Ma voltam egy állásinterjún. A munkaügyi központ szólt, hogy egy cég környezetmérnököt keres. Reméltem, hogy nem hívnak be meghallgatásra, de nem úsztam meg. Pedig nem sok esélyem lett volna amúgy sem, mert gyakorlatom nincs, nekik pedig olyan valaki kellene.

Két dolog realizálódott bennem:
- vészesen hülyülök... Kaptam néhány (nem is túl bonyolult) kérdést az ÁNTSZ-es munkámmal kapcsolatban, és egyszerűen semmi nem jutott eszembe, totál ciki volt. Azzal kezdte, hogy hogy kell kiszámolni a béta sugárzást, és miután nem tudtam válaszolni, elkezdtem stresszelnli, és utána már végképp nem jutott eszembe semmi. Olyan dolgok, amikkel - ha nem is nap mint nap, de foglalkoztam.
- nem akarok többet állásinterjúra menni. Vagy kapok egy ismerősnél egyszer valami munkát, vagy maradok a magam ura, de semmi de semmi kedvem ehhez a hülye megalázó faggatáshoz. Utálom!!!

Sielés

Lassacskán csak eljuok ide is, hogy írjak...

A síelés szuper volt, csodaszép helyen voltunk, Szilvi klassz szállást szerzett nekünk.
Az út jó volt, hajnali ötkor indultunk, Kevét jól lefárasztotutk előző este, 11 után feküdt le és délután sem aludt, így a kocsiban szunyált kilencig, a határ előtt kicsivel ébredt fel. Megálltunk egy Toys-ban, kapott egy mini bakugant és egy sokszínű Crayola filckészletet, aminek később nagyobb hasznát vettük, mint előre sejtettem. Egy óra körül érkeztünk meg, aludtunk egy kicsit (még Keve is), aztán kimentünk felderíteni a terepet. A helyi sípálya néhány háznyira volt, két felvonóval és a síiskola gyerekpályájával. Elmentünk vacsi venni, az Aldit ott Hofernak hívják, és sok minden olcsóbb, mint itt, és tele van biotermékekkel. Míg kint voltunk, irigykedtem párszor, hogy mennyire máshogy élnek, mennyivel jobban odafigyelnek az emberek a természetre, egymásra, és saját magukra, mennyivel többen sportolnak, a falukban minden sarkon volt egy sípálya.

Csatlósék este tíz után érkeztek meg, a srácok nagy játszást rendeztek, és Balázs nálunk aludt, így simán vette Keve is, hogy nem velünk aludt, hanem egy külön szobában.
Általában az ő apartmanjukban voltunk napközben, mert nálunk sokkal hidegebb volt, és a hely sem volt akkora. Nagy közös kajálásokat rendeztünk, esti borozásokat.

Keve Balázzsal nagyon jókat játszott, de Bencével nagyon nem jött ki, rengeteget veszekedtem vele, hogy próbáljon normálisan viselkedni, de mintha a falnak beszéltem volna. Néha teljesen kivett az észből, egyszerűen nem értem, hogy férhet egy ilyen kisfiúba ennyi undokság és indulat. Balázs elég rendesen tolta alá a lovat, cukkolta a Bencus ellen, Keve pedig vette a lapot, aztán jócskán túl is játszotta a szerepet. Bence pedig hatalmas ártatlan szemekkel provokálta Kevét... :)

Na mindegy, lassan kiheverem. :))

Tanultak síelni a fiúk, első alkalommal nagyon tetszett Kevének is, aztán valamiért elmúlt, amikor már hóekézni kellett volna, nem akart síelni. Szilvi nagyon ügyesen tanította őket, a végén pedig megjött Gazsi, aki amúgy síoktató (is), úgyhogy Balázsék a nagy pályán is lementek vele a végén, és imádták a dolgot. Keve addigra már ott sem volt, Petinek haza kellett vinnie, mert fázott - nem mozgott annyit, hogy átmelegedhetett volna.

A legnagyobb mumus

Ma is nagy havazásra ébredtünk, viszont a szél már nem fújt, kimehettünk hózni. Építettünk hóembert (félig), Peti hókunyhót (félig), és szánkóval mentünk ebédelni. Papa is épített egy nagy kunyhót, az övébe már bele is lehetett menni, de Keve inkább a tetejére mászott nagy lelkesedéssel.
Idén most esett a legtöbb hó, ennek most tényleg rendes tél kinézete van, tetszik. :) Keve is imádja, fetreng a hóban, még jó, hogy jó síruhát vettünk neki, mindenhol hófogóval.

Már vagy egy hete kerülgette Kevét a mumus: a hajmosás. Pánikol tőle, minden nap megkérdezte, hogy ugye ma nem mosunk hajat, mi pedig húztuk, amíg lehetett. Most viszont már tényleg ráfért, és nem csak a mosás, a vágás is... Úgyhogy gonosz-szülők fogták a szegény, hiába menekülő gyermeket, és nekiláttak. Peti vágta a haját, én a tenyerembe fogtam az arcát, és meséltem neki, a végére talán rájött, hogy tényleg nem lesz tőle semmi baja. Peti a hajmosást is olyan ügyesen csinálta, hogy közben már nem is sírt, Peti szorított egy törcsit az arcára, és ő öntözte a fejére a vizet a kancsóval, és a végén, amikor megdicsértük, hogy milyen bátor volt, hogy legyőzte a félelmét, kijelentette, hogy ő már soha semmitől nem fog többé félni. :))

Fel kellett volna venni, hogy a legközelebbi hajmosás előtt lejtsszuk, mert mire oda jutunk, mindig újra elharapódzik rajta a pánik.

Ez-az

Megint elmaradtam egy kissé, túlságosan rákattantam a farmerkedésre...

Nézzük csak, mi minden történt.

Csütörtökön Petivel kirúgtunk a hámból: síelni mentünk Eplénybe. Főként azért, hogy gyakoroljak a jövő heti síelésre, ne az arany áron vett síbérlettel a zsebemben jöjjek rá, hogy esetleg mégsem tudok síelni. Igaz, hogy csak a könnyű pályán mentem, de jobban ment, mint amire számítottam.

Egészen jól megcsinálták a helyet, az idei télre csináltak négyüléses felvonót, ami felmegy a "csúcsra", így egész emészthető volt az amúgy meglepően nagy tömeg. A pálya viszont délutánra már elég rendesen le lett lakva, az alja tiszta bucka volt.
Kevét reggel elvittük az oviba, aztán utána mentünk csak. Délután a mamáék mentek érte, és amikor este odaértünk, annyira jól érezte magát náluk, hogy haza sem akart jönni, hosszú-hosszú idő óta először újra ottaludt.

Pénteken is csak ebéd után hoztuk haza, egész fura volt itthon ennyi ideig nélküle. Oviba nem ment, a síelés miatt itthon tartjuk most már, nehogy elkapjon valamit és ne mehessünk.

Ma hatalmas hóviharra ébredtünk reggel, ki sem nagyon dugtuk az orrunkat (csak szegény Peti lapátolt lelkesen). SzántóPeti átjött délelőtt játszani, aranyos volt, az elején mindent meg akart nézni, negyed óra alatt majdnem az összes játékot elővettük, aztán elkezdett játszani is. :)

Dráma a köbön

Ma reggel a szokásosnál is nagyobb drámázással indult a nap, rég nem sírt már reggel az oviban Keve, de most előadta magát. Már itthon is csak cirkuszolt mindenen, aztán ott is próbált meggyőzni, hogy ne menjen. Ráadásul nem Melinda volt, de Lilla is nagyon jól kezeli már, úgyhogy szerintem hamar megbékélt.

Délután azt játszottuk (az a játék után, aminek a címe "Macskanő és a Dínóember), hogy dobáltuk a plüss pingvint, és aki elkapta, az kapott kisdínókat. Kb. tízszer ő nyert, míg szerencsétlenségemre egyszer elkaptam a pingvint, amitől a drágám teljesen bekattant, világvége van, ha nem MINDIG ő nyer... Dühöngött, csapkodott, dobálózott. Ledobta az egyik távirányítót is, amire beküldtem a szobájába. Egyszer csak megjelent a rajztáblájával, hogy "Tudod, mi van ide írva? Az, hogy soha többé nem vagy az anyukám!!!" Egy jó ideig nem is játszottam vele, csak mondtam, hogy milyen szomorú vagyok, hogy ilyeneket mond nekem. Alig győzött vigasztalni és bocsánatot kérni, én pedig mondtam, hogy megbocsátok, de attól még nagyon szomorú vagyok.
Borzasztó, hogy mit össze tud drámázni, és dühöngeni, nem tudom, hogyan lehetne segíteni neki megtanulni kezelni a dühét és az érzelmeit.

Macinap

Ma MACINAP volt az oviban. Mindenki bevitte a kedvenc maciját, kiállítást rendeztek belőlük, végigjárták az egész ovit, és megnézték a többi csoport macikiállítását. És macisajtot kaptak uzsira...
Nem akart Keve menni, itthon volt a köhögés miatt csütörtök óta, megint hozzászokott a jóléthez, de Vilmi tegnap mindent rendben talált, úgyhogy nincs mese, menni kellett.

Persze aztán nagyon jól érezte magát, nagyon tetszett neki a macizás, de túl sokat nem mesélt. Aranyos lehetett, jó ötletnek tartom, hogy kitalálnak nekik ilyen kis ünnepeket. Tanultak egy csomó macis éneket, versikét is.
Vittünk be egy tál csokis-zabpelyhes kekszet, Kevével sütöttük a macinapra, az óvónők el is kérték a receptet.

Amúgy továbbra is folyik a farmgazdálkodás, már állataim is vannak. :)

Sportacus

Ma megérkezett a Sportacus jelmez, amit még a szülinapja előtt rendeltem Kevének, csak pont elfogyott. Elvileg 3-5 éves méret, most épp jó neki, és határtalan a boldogság. Imádja a Lazytown mesét, együtt ugrál, tornázik a szereplőkkel a mese alatt, és gyümölcsöket is azért eszik, mert a Sportacus is a sportcsemegétől ilyen erős és egészséges.

Éjszakai drámaszakkör

Éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy kisfiam fennhangon háborog: "Most már aztán nagyon dühös vagyok apukára. Amikor elfordultam, megette a pudingomat."
Igyekeztem megnyugtatni, hogy csak álmodott, de hajthatatlan volt. Sikerült úgy felhergelnie magát, hogy több, mint negyed órát zokogott, vigasztalhatatlanul. Próbáltam szép szóval, elmagyaráztam, hogy ő három doboz pudingot evett, apa egyet, maradt még három, ott vannak a hűtőben. Apa nem az övét ette meg, azt biztos csak álmodta. Megmutattam neki a pudingokat, megígértem, hogy veszünk majd még, de csak hajtogatta a hülyeségeket. Egyszerűen nem lehetett rá hatni sehogy, úgyhogy a végén megfenyegettem, hogy ha nem hagyja abba a sírást, egyedül hagyom, akkor aztán sírhat egyedül. Na, erre végre megnyugodott, és elaludt.
És reggel mi volt az első? Nekiesett Petinek, hogy megette a pudingját, és kezdődött minden előröl. Meggyőzni továbbra sem tudtuk, szentül meg van győződve róla, hogy nem álmodta, hiába néztük meg a szemetesben az üres dobozokat is, de egy idő után elfelejtette.

Köhögősen

Még szerdán éjjel nagy köhögőrohamot kapott Keve, összehányta az ágyat a felszakadó dzsuvával. Peti volt vele, másfél órát ébren voltak, mire jobban lett és vissza tudott aludni. Reggel a hangján lehetett hallani, hogy valami gond van, egyébként kutya baja nem volt. Este megnézte a Vilmi, ő is csak a sok lerakódást hallotta a tüdejében. Kapott egy új köptetőt, elég brutál, állandóan köhög tőle, de talán ki fog tisztulni. Oviba nem ment, és már lehet, hogy megint nem fog sokáig, mert azt mondta a Vilmi, hogy ha hétfőre nem lesz jobban, ír neki antibiotikumot, hogy mire síelni megyünk, meggyógyuljon.
Pénteken majdnem elmentünk Eplénybe síelni, de aztán mégsem.

Nagy farmgazdálkodásban vagyunk, sacitól indult az őrület, ő mutatta Kevének, amikor ott volt nála, a Facebook-os FarmVille játékot. Keve egyből beleszeretett, úgyhogy ahogy hazaért, nekiállatk Petivel sajt farmot csinálni. Nekem nem volt Facebookom, de már van, nem maradhatok ki a farmerkedésből... :))

Ma ovi után lementünk Szántópetiékhez játszani, egész jól elvoltak a srácok, Keve csak kétszer mondta, hogy soha többet nem akar hozzájuk menni. :) Hazajönni sem akart, szóval jól érezte magát. Mira is olyan édes, folyton a fiúkkal lóg, stramm kiscsaj lesz belőle, jól tűri a vad fiús pörgést.

Az oviban állítólag sírt Keve, hogy mikor megyünk már érte. Aztán kiderült, hogy vécére kellett mennie, és csak itthon szeret... Fog néhány pókemberes újságot, és bevonul. :) Néhány napja rájött, hogy egyedül is fel tud már ülni, eddig segíteni kellett abban is, azóta csak a végén kiabál, hogy kész vagyooook.

Új bakancs

Van egy új bakancsom. Zöld. :))) És nagyon kényelmes, legalábbis rövidtávon, a boltban és itthon a lakásban az volt. Petivel elmentünk korcsolyát nézni nekem, míg Kevét a Sacinál hagytuk, és korcsolyát ugyan nem találtunk, beleszerettem viszont ebbe. Elég jól le volt árazva, ez volt az egyetlen zöld, és nem tudtam otthagyni, bár nincs égető szükségem új bakancsra, de szerintem jobb lesz benne túrázni a nyáron, mint a régiben. Nagyon könnyű, és jó nagy hely van benne elöl az ujjaimnak, tudok majd rendes túrazoknit húzni. És jól megy a hátizsákomhoz, hogy már szőke is legyek kicsit... :)
Keve ma ovizott, reggel ugyan elég nagy cirkuszt csinált, még a Lillának is dühöngött egy sort, hogy utálja az ovit, de Melindát már úgy fogadta, hogy vele fog ám aludni. Ovi után bementünk Pécsre, Saci megszerzett valami mesét DVD-n, meg volt beszélve, hogy megnézik. Alig szálltunk ki a kocsiból, Keve közölte, hogy ott akar aludni nála. Mondtuk, hogy nem lehet, nem úgy készültünk, nincs nála pizsama, alvós állat, és Sacinak is van már programja. Amikor húzta fel a hátizsákját, felcsillant a szeme "Saci, itt a hátizsákom, benne van a Volt, itt alhatok!!" Az ovis hátizsákjában vittünk ugyanis pár játékot, ebben szokott lenni Bolt, a kutya, akivel az oviban alszik.

Keveke

Peti régi két napja videofelvételeket konvertál át más formátumba - vagy mi, hogy a mamák dvd lejátszóján le lehessen játszani tömörített formában is, így sok felvételbe néztünk bele, ahol Keve még kicsi volt. Annyira édes, imádnivaló törpike volt. Fura látni, hogy nem érte fel a kilincset, ami most már a hónaljáig ér. :)
Egy dologgal van csak bajban, nem éri fel a villanykapcsolókat, viszi ide-oda valamelyik kisszékét, hogy fel tudja kapcsolni. Ma meséltem neki, hogy amikor ideköltöztünk és kérdezte a villanyszerelő, hogy hol legyenek a kapcsolók, eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd lesz egy kisfiunk, és el kell érnie a kapcsolókat, és magasra rakattuk, hogy kézre álljon, erre tessék, most itt van ő, és nem éri el. Olyan édes, az információval máris rohant az apjához, és elmesélte neki, miért nem éri el a kapcsolókat.

A szülinapjára vettem neki egy Larousse enciklopédiát, nagyon érdekli, ma azért feküdtük le a tervezettnél jóval később, mert a szokásos Anna Peti és Gergő után kérdezett valamit a köldökéről, és megmutattam neki az enciklopédiában, hogy mire való a köldök, aztán abba se hagyhattam, mindent tudni akart az életről, a csontokról, a bőrről, az alvásról...

Ja, és ma nem voltunk oviban, szokás szerint elaludtunk, úgyhogy inkább itthon tartottuk, amúgy sincs még teljesen jól, de szerintem holnap már menni fog.

Mama és Papa

Keve beszélget Szántópetivel:
- Tudod, hogy hívják az én mamámat és papámat?
- Hogy?
- Mama és Papa.

Őrült szülinapi buli

Végre elérkezett a várva-várt szülinap. Egész héten számoltuk, hány napot kell még aludni.
Reggel megkapta a mi ajándékunkat: Lego Buzzt. Nagyon örült neki, de nem tudta egyedül összerakni, pontosabban nem igazán próbálta.
Miután elmentek a futárok, elmentünk játszóházba, Keve ezt kérte program gyanánt. Elvittük a Szántó Petit is, nagyon jól érzeték magukat, egy órát folyamatosan ugráltak, rohangáltak, kúsztak-másztak, pakoltak. Utána ebéd a McDonaldsban, csak hogy szaporodjon az Alvin-gyűjtemény.
Míg Keve aludt, gyorsan rendet vágtam, és nekiálltam a pizzának. Először Saci jött, aztán anyu, aztán a mama, Keve már totál kész volt, hogy mikor ér már oda mindenki, hogy megkaphassa az ajándékokat. Végül nem vártunk, megkapta a mamáktól is, a híres Dinofroz tojásokat és a Spiderman legót, meg a könyveket. Nagyon boldog volt a vacak dínókkal, nyolcszáz forintért van benne egy mini dínó, valami pörgettyű és talán kukoricakeményítő por alakban, amit a dinóval együtt be kell önteni a tojásba, majd felönteni vízzel, hogy aztán kiáshassa a dinókat a "hóból".
Felfújtunk egy csomó lufit, egy része fel lett aggatva, a másik része pedig hatalmas luficsata eszköze lett, amitől az összejövetel az "őrült szülinapi buli" címet kapta Kevétől.
A pizza elfogyott az utolsó falatig, a Batman torta viszont nem volt jó, volt valami fura mellékíze. Mint Gyuritól utólag megtudtam, a Metróban vásárolt túró a tortába töltve így szokott viselkedni. Ma kaptunk engesztelésül egy új tortát, ami egy kicsit késő bánat már, és valószínűleg a kutyákban fogja végezni, dehát ez van...
Keve ettől függetlenül nagyon örült neki, és leette róla a marcipán Batman jelet.

Majdnem éjfél volt, mire sikerült elaludnia este, annyira fel volt pörögve. A mi négyévesünk. :)

Ovis szülinap

Vittünk egy feketeerdő tortát az oviba, mert ott is szoktak ünnepelni. Odaadtam a fényképezőt Melindának, megkértem, hogy vegyék fel. Még szerencse, mert Keve szinte semmit nem mesélt.

Nagyon aranyosak voltak, nagyon tetszett, ahogy csinálják.
A szőnyegen U-alakban ültek a gyerekek, középen Keve egy kisasztal mögött a széken, az asztalon a torta. Énekeltek neki magyarul és németül is valami szülinapos éneket, aztán egyesével mindenki kívánt neki valamit. "Azt kívánom, hogy legyen a barátom" volt a leggyakoribb, de volt "hogy ne kiabáljon" "ne verekedjen" "szeressen oviba járni" "ne építsen fegyvert" is... :)
Meghallgattak egy meglepetés dalt CD-ről, ami a Paff a bűvös sárkány volt, azt is együtt énekelték, aztán Keve elfújta a gyertyákat és választhatott egy ajándékot a varázsdobozból. Egy kis sárga kacsát választott, büszkén mutogatta, amikor mentünk érte.
Ott is aludt, mi pedig bementünk a munkaügyi központba, akartuk intézni, hogy Peti alkalmazzon, de nem adnak támogatást, mert még nincs... Két nap múlva pedig már nem leszek jogosult rá, mert csak addig vagyok hátrányos helyzetű, amíg 1 éven belül voltam GYES-en. Szívás.

Szülinapi készülődés

Kevét elvittük hétfőn a Vilmihez, mindent rendben talált (bár még fújni kell az orrát és néha köhög egyet-egyet), de tegnap már mehetett oviba is. Végre sikerült egy betegséget antibiotikum nélkül megúsznunk. :))
Nagy szervezkedésben vagyunk, pénteken lesz a szülinapi buli. Tegnap voltam bent a városban, meg akartam venni neki a Dinofroz tojásokat, amit kért, de nem lehet kapni, neten találtam egy pécsi cégnél, remélem van is nekik. Pókemberes lego megérérkezett Hongkongból, Lego-Buzz a bólyi cégtől, akik beszerezték külföldről, mert itthon még nem lehet a márkakereskedőn keresztül hozzájutni, Larousse Enciklopédia és Larousse könyv a Hősökről, játék Buzz és két torta a cukrászdából betárazva... Nagy dilemma volt, hogy idén milyen torta legyen, nem volt határozott elképzelése, mint anno Villám Macqueen vagy Pókember (no meg a lézerkard), de végül Batman jelet kért. Az oviba is lehet tortát vinni, és megköszöntik a gyerekek, oda feketeerdő tortát rendeltünk, holnap lesz a buli, mert pénteken szünet van az oviban.
Egyik este beszélgettünk, hogy kiket szeretne meghívni, mert ugye szó volt róla, hogy meghívta az óvónéniket is, kérdeztem, hogy gyerekeket is szeretne-e hívni, mondta, hogy az oviból csak az óvónéniket és a Szántó Petit, aztán hozzátette, hogy a Ketrint semmiképpen sem, ő nagyon rossz és börtönbe fogja zárni. Ez a mániája, mindig szegény kislányt cseszteti. Mondjuk tényleg nem könnyű eset a kiscsaj, de melyik gyerek az... Aztán pár perccel később közölte, hogy a Ketit is meghívja. Mondjuk örülnék, ha valahogy megbékélne vele, mert elég ciki, hogy így be van rágva rá, nem tud úgy elmenni mellette, hogy ne szóljon rá, vagy legalább ne jegyezze meg, hogy gonosz és börtönbe kell zárni, de végül úgysem lesz gyerekbuli, csak a családdal ünneplünk. Talán majd a névnapja körül lehetne valamit tartani, amikor jó idő van és kint lehet lenni az udvaron.

Ész és erő

Ezt nem nehéz megcsinálni, csak ész és erő kell hozzá, ennyi az egész... - magyarázza a kisfiam, amikor a legóépítményét dicsérjük. :)

Eddig bírtuk

Pénteken már nem mentünk oviba, mert éjjel csúnyán Köhögött Keve, de nap közben már nem volt igazán baja, az orrfolyáson kívül. Átmentünk délben Vilmihez, ő sem talált semmi komolyabbat. Viszont Keve kitalálta, hogy ott szeretne aludni.... :) Nagyon benne van a drágám most a máshol alvásban.
Későn aludt el, rengeteget mesélt, azt mondta a Vilmi, aztán este folytatta a dolgot: ott aludt velünk, hogy tudjuk figyelni, kezdett felmenni a láza, és csak dumált és dumált, éjfél után aludt el. A hőemelkedése viszont szépen magától lement, vagy átjött belém... Én is úgy keltem, amikor egyszer éjjel felébredt pisilni, hogy rázott a hideg, meg is mértem, nekem is 37 fölött volt. Keve pedig nem ébredt fel rendesen, mondta, hogy pisilne kell, felkeltünk, kimászott az ágyból, és mire magamhoz tértem, egyszerűen az ágyra, pontosabban a takarómra pisilt. Gyorsan bevágtam a mosógépbe az egész cuccot, és egy mesenézés után vissza is aludtunk.

Reggel nyolckor úgy ébresztettek minket telefonon, aztán Peti elment Csatlósékhoz cserepezni, én pedig próbáltam Kevét nyugiban tartani, több-kevesebb sikerrel. Nagyon szereti a Lazy Town mesét, mostanában azt szereti nézni, és ugrabugrál hozzá, utánoz mindent, amit csinálnak.
Ebéd után én is elaludtam, aludtunk majdnem három órát, fél öt után ébredtem, de Kevét még akkor is alig tudtam felébreszteni. Közben Peti is hazaért, jól elfáradt. Nekem nagyon jót tett az alvás, most sokkal jobban érzem magam, délelőtt még olyan nehéz volt mindenem, legszívesebben csak döglöttem volna.

Harmadik

Mint egy igazi nagyfiú, az oviban alszik a kis drágám már harmadik napja. De kezd beteg lenni. Éjjel többször felsírt, fájt a torka, kezdett folyni az orra, azt hittem, hogy reggelre tök beteg lesz, de aztán nem volt komolyabb baja, úgyhogy megtömtük vitaminnal és elvittük. Elaludtunk, jó későn értünk oda, pedig hangoló volt ma, most volt Keve először, nagyon tetszett neki. Lelkesen mesélte itthon, hogy milyen bábok voltak, de túl sokat nem tudtam kivenni a mondókájából, hogy milyen is lehet ez valójában. Rákerestem a neten, megvan. :) Megtaláltam a bábot is, amiről mesélt, ahol sok kisróka van egymás mellett.
Ebéd előtt felhívtam az óvónőt, hogy nem lett-e betegebb, de azt mondta, semmi gond, alvás után menjünk érte. Peti ment, és mesélte, hogy már megették az uzsonnát, játszottak a gyerekek, Keve pedig békésen aludt a terem közepén. Néha tényleg úgy tud aludni, hogy képtelenség felébreszteni.
Itthon viszont folyik rendesen az orra, remélem megússzuk ennyivel és nem lesz tényleg beteg. Kapott Amritot ("svájci" kakaóba keverve), Amway multivitamint, rágós C vitamint, grapefruitmag cseppet, homeo bogyókat, Calcimusc-ot és valami eukaliptszos sprét, Peti ma szerezte Beától. Asszem már csak az ördögűzés maradt ki...

Tegnap volt szülői az oviban, újdonság volt, hogy mennyire pocséknak tartják a kaját, én nem nagyon látok belőle semmit, csak a menüt a faliújságon, és Keve mindig azt mondja, hogy jó volt, de általában gőze sincs róla, hogy mit evett. Sok gyerkőc viszont panaszkodik, az óvónőkről nem is beszélve. Pedig itt főznek nekik helyben, de nem túl változatosan, és állítólag minden tele van keményítővel.
Le lettünk cseszve (nem mi konkrétan, de magamra vettem) a harcolós mesék miatt, olyan anyukák panaszkodtak, akiknek a gyereke elvből nem is látott még játékfegyvert és semmilyen "harcos" mesét, hogy a gyerek otthon lövöldözik... Mondjuk nem tudom, hogy Keve mit művel bent, de tőle nem állnak távol ezek a dolgok, és bár nem örülök, hogy sok olyan filmet megnéz, ami nem kisgyereknek való, de valahogy az én szememben is hozzátartozik egy fiúhoz az ilyen jellegű játék, főleg, ha szuperhősnek született az istenadta... Nem is beszélve arról, hogy az oviban néhány nyamvadt autón és építőkockán kívül nem sok fiús játék van, de lehet, hogy csak én gondolom így, mert Keve egyáltalán nem hajlandó semmilyen kicsit is lányos dologgal játszani.

Első oviban alvás

Megtörtént a nagy esemény, Keve tényleg ott aludt az oviban. Nem hittem volna, főleg a reggeli nyüszögése után, kitalálta, hogy romboljuk le az ovit, akkor soha többet nem kellene mennie. Hallani sem akart róla, hogy esetleg ott aludjon, de mondtam neki, hogy az ágyneműt azért elvisszük, és majd megbeszélik a Melinda nénivel, hogy mi legyen, én pedig telefonálok majd neki, hogy menjek-e érte.
Ebéd előtt hívtam is, mondta, hogy marad a fiú,  már meg is csinálták az ágyát. Mondtam neki, hogy nyugodtan hívjon, ha mégis menni kell érte, de nem kellett, egyszer csak jött az sms, hogy alszik :).
Kaptam később egy mms-t is:

Három után mentünk érte, nagyban játszott a gyerekekkel, mondta, hogy jó volt ott aludni, holnap is fog. Mostanra persze már nem olyan lelkes, de szerintem Melinda ráveszi majd. Nem vitt plüssállatot, mert ugye minek, amikor úgysem alszik ott, aztán persze kitalálta, hogy ő csak úgy tud aludni, ha van állata, Melinda szerzett neki egyet, állítólag Bencétől kérte el. Holnap minden esetre viszünk majd, bár nem tudtam kiszedni Kevéből, hogy melyiket szeretné, meg sem hallja a kérdést.

Ovi után elmentünk a McDonaldsba, mert Alvinos játékok vannak, és megígértük neki, hogy ha ott alszik, kap egy mókust. Azt hiszem, nem is írtam, hogy mit művelt múltkor, nem olyan nagyon kötötte le a film (én sejtettem előre, nem kimondottan neki való), még szerencse, hogy csak egy család volt rajtunk kívül, az első fél óra után már nem bírt megmaradni a fenekén, mászkált a sorok között, előrement, visszajött, mászott sorban egyik székről a másikra, és egyebekkel szórakoztatta magát, aztán a film után előadta Petinek, hogy milyen szuper jó volt. Minden áron meg akarja nézni a hercegnő (!!) és a békát, kizárt, hogy én elvigyem, szerintem annál már öt perc után fejen állna...
És a másik nagy öröm, beugrottunk az Aldiba hazafelé, és találtunk neki Batman-jelmezt. Egyetlen egy volt belőle, pont az ő méretében. Igaz, nagy még kissé nagy, 4-5 évesekre van szabva, de majd belenő. Azt mondta, soha életében nem volt még ilyen boldog. :))
Olyan édes, minden kis apróságnak nagyon tud örülni, órákat játszottunk a McD-s dobozból kivágott papírmókusokkal is, de aztán nagyon hamar már valami új dolgot szeretne megint kapni. Peti hozott neki a síelésből egy játékot, ugrált örömében, aztán tíz perc után már azon nyafogott, hogy a dobozon lévő többi fajta játékot mikor kaphatja meg.

Kettesben Kevével

Sikerült egy mozdulattal eltüntetnem a bejegyzést, csak tudnám, hogyan lehet letiltani az ilyen billentyűkombinációkat. A hiperérzékeny egér-érintő miatt van, gépelés közben néha hozzáérek, és mindenféle dolgok történnek.

Szóval, arról szerettem volna írni, hogy Peti síelni volt, mi pedig egymásra maradtunk Kevével. Már egészen jól veszi az ilyesmit, megértette, hogy apa pár napig nem lesz itthon, csak első este tette szóvá, hogy már este van, hol az apa, aztán tudomásul vette, hogy nem ma, hanem vasárnap este jön csak haza.
Jártunk rendesen oviba, már nincs reggel olyan nagy cirkusz, sírás-rívás, de továbbra is csak délután lelkes. Ma nagy dolog történt, megbeszélték Melinda nénivel, hogy holnap ott is alszik, vigyünk ágyneműt... Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, mindenesetre összepakoltuk.

Ittalvós buli

Keve ma megint az óvónőket szórakoztatta, nevetve mesélte a Lilla, amikor mentünk érte, hogy meghívta a szülinapi bulijára, és közölte vele, hogy itt is alhat, van a szobájában egy kanapé, anya azon szokott aludni, de a szivacson is aludhat, sőt még a bunkiban is...

Jól érzete magát ma is, ragasztottak-rajzoltak hóembert, büszkén mutogatta, de hazafelé már azt mondta, hogy holnap inkább nem megy.
Ma mozi lett neki beígérve, Alvin és a mókusok. Múlt héten megnéztük az Artúr és a villangók második részét, akkor volt először moziban, és nagyon tetszett neki, bár a végigüléssel voltak némi problémák, de azóta mindent meg akar nézni, aminek az előzetesét látta.

Újabb nekifutás az ovinak

Hétfőn elaludtunk, úgyhogy Keve nem is ment oviba, a torna miatt oda kellett volna érni időben. Azt sem tudtam, melyik óvónő van, de felhívtam Melindát, és mondta, hogy ő van délelőtt, úgyhogy megbeszéltük, hogy menni fog, mert jobban szeret járni, amikor ő van, Lillát még nem ismeri annyira.

Ma viszont nem volt mese, mennie kellett. Itthon rendezett egy kisebb sírás-rívást, de az oviban ár nem volt nagy cirkusz, főleg, amikor meglátta Melindát, egyből mesélni kezdte neki, hogy a Toy Storiból már van lego is, a Buzz Lightyar... Gyorsan le is léptem.
Ja, nagy hó esett reggelre (engem elég váratlanul ért, nem láttam mostanában előrejelzést), mentek ki a lurkók az udvarra is hógolyózni, úgyhogy Petinek el kellett ugrania a sínacival.
Amikor délben mentünk érte, épp Melinda ölében ült az asztalnál, és puszilgatta. :) Gyanítom, egész nap rajta lógott...

Alvás után elmentünk szánkózni, bár sokat olvadt napközben, de azért még egész nagy hó van, és esik rendületlenül. Tuti, hogy egész héten esni fog, amikor Peti elutazik, mindig lapátolnom kell...

Új év, új kívánságok

A karácsony már a múlté, Keve már a szülinapjára készül, és ontja a kívánságokat. A lego oldalon új játékok jelentek meg, a kedvence Buzz Lightjear, ami tényleg nagyon jól néz ki, remélem lehet lassan nálunk is kapni, hogy ne valahonnan kintről kelljen megrendelni. Bár lehet, hogy jobban megéri, egyre több dologgal járunk úgy, szállítással együtt is jóval olcsóbb, mintha itthon vennénk meg.

Ma délelőtt együtt tornáztunk, Keve is lelkesen csinálja (egy darabig) a gyakorlatokat (Béres Alexandrát nyomunk), aztán megállapította, hogy olyan kemények lettek az izmai, mint a beton. Az enyémek sajnos még nem, de igyekezni fogok. :)
Egyébként elég semmittevős nap volt, hatalmas széllel és hideggel, épp csak annyit voltunk kint, míg ebédelni mentünk a mamáékhoz, aztán nagy alvás délután, én is aludtam vagy másfél órát, alig tudok magamhoz térni a szilveszteri éjszakázás óta.

Holnaptól pedig újra oviba fog járni a fiatalúr, ha minden igaz, és remélem nálunk is beindul a munka, karácsony óta csak elvétve jött egy-egy rendelés.